Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Vasárnap (2009.10.25.) körbebringáztam kijelölt kerékpár-útvonalon a Balcsit. Ha nem bánjátok, tartok egy kis beszámolót:
Először röviden összefoglalom a tényeket:
És akkor itt a beszámoló:
Reggel hétkor az idő még csípős volt, de bízva az időjósokban, csak egy pamut és bringás (légáteresztő) pólóban vágtam neki az emberpróbáló útnak. A
csípősség kitartott de. fél 11-ig, amit betyár módon éreztem is a bőrömön. Mivel 10 órás időtartamra terveztem az utat, nem álltam meg fotózni, odaléptem a pedáloknak.
Az utak minősége megfelelőnek mondható. KIVÉTEL: Balatonszepezd és Balatonszepezd-fürdő közötti bringaút kb. 20 méteres szakaszán, ahol csak
DH-ás (dh=downhill, amikor őrült sebességgel gurulnak és manővereznek a srácok hegyről lefelé) géppel lenne könnyű áthaladni; a bringa út menti fák
gyökerei teljesen felszaggatták. Sajnos nem fotóztam le, annak ellenére sem, hogy ezen az aszfaltszakaszon nem lehetett bringázni (sem sétálni), mivel
széltől szélig tátongó pocsolya akadályozta a közlekedést. Vannak olyan helyek, ahol az aszfalt minősége hagy némi kívánnivalót maga után; rendkívül elhasználódtak, az ilyen helyeken az országúti kerékpár szélességű kerekeimmel igen kellemetlen érzés volt gurulni.
A nagyobb problémát az jelenti/jelentette, hogy nincsen sok helyen feltüntetve, hogy merre van a kerékpár útvonal. (Nem ez okozta a gondot Siófokon, ott több helyre vezet több kerékpár útvonal.)
Alapszabály: ha nem tudod, merre van a kijelölt útvonal, találd meg a part menti - azzal párhuzamosan futó - legközelebbi aszfaltutat! Az esetek
többségében ezt az irányelvet követtem, ha nem leltem rá a bringaútra. Erre Csopaknál éreztem rá először: nem volt jelzőtábla, Csopak végét elértem, nem
látni a bringautat, sem pedig azt jelző táblát. Lenéztem balra (Balcsi felé) és legurultam keresve a kijelölt utat. Kb. 800 méterrel lejjebb meg is
találtam. Ugyanez volt Balatonvilágos esetében is; kikötöttem föld úton, megint megnéztem a Balcsihoz legközelebbi aszfaltutat, de nem volt tábla,
hogy igen, az a bringaút. De mentem és csak mentem és megláttam jó pár száz méterrel később:)
A Balcsi körüli bringaút szégyenfoltja (a jelzéseket illetően) Balatonszárszó; egyetlen táblát vagy felfestést sem láttam! De azért nem
lehet eltévedni:)
A másik hely, ahol nem tudtam merre megyek: Badacsonytomaj - ha jól emlékszem: tekerek a Balcsival párhuzamosan és aztán kezdek eltávolodni
tengerünktől. Aztán látom, hogy a 71-es út mentén haladok. Megnyugszom, de azért rákérdezek egy idősebb házaspárnál, jó helyen haladok-e. Mondják,
igen, majd tartsak Szigliget felé. Kb. 20 percet kerekeztem, míg felbukkant a jelzőtábla. A lényeg, hogy jó irányban tartok, de a bringaútra vezető út
kirázta belőlem egy időre a lelket... macskakövezett volt az út kb. 150 méteren keresztül. Badacsonytól kezdve egyre több és több bringással
találkoztam; voltak egész családok, akik nyeregbe szálltak.
A legjobban jelzőtáblával ellátott helyiség: Aszófő: minden sarkon vannak jelzőtáblák, nem tudsz eltévedni!
Még egy alapinfó: a Balcsi északi részén a 71 sz. út, a déli részen pedig a 7 .sz. út "kíséri" tengerünket. Apropó, el nem feledem: megkérdeztem egy
révfülöpi büfés hölgyet, kb. mennyi km-re van Keszthely. Mondta kb. 20 km. Nagyon fellelkesedtem, már csak 20 km a "fordulóig". Pár km-rel arrébb
látom: Keszthely 39 km. A lelkesedés egy ici-picit alábbhagyott....
Pár fontos tanács:
150 km megtétele után már nem tudtam koncentrálni teljesen az út és a táj szépségeire, előjöttek a kínok-nyavalyák: derékfájás, 'comb/vádliégés',
"ott-vagyunk-már?!" érzés ..... És akkor még hátra volt az akkori számításaim szerint 76 km. De jött Siófok: teljes padló egy órai tekergés-kóválygás után. Kérdeztem két trafizó rendőrlyányt; mondják, hogy menjek vissza kb. 6 km-t és ott lesz a bringaút. Visszaértem, ahonnan jöttem. Ekkor kértem telefonos segítséget: 15 perc múlva Siófokot magam mögött hagyva kerekeztem Balatonalmádiba. Ekkor már szépen sötétedett; már csak arra emlékszem, hogy elhaladtam a fűzfői körforgónál, majd gurulás-Akarattya-Kenese, majd Fűzfő, ahol tekeregtem jó pár szár métert (kijelölt bringaúton!), és végül beértem Almádiba. Nem hittem el. Azok után, hogy Kenese és Fűzfő között - ha jól emlékszem - az erdőben tekertem, kanyart követve forgattam a lámpámat, mert alig láttam valamit. Mint a mérgezett egér, úgy viharzottam be Almádiba, immáron fellélegezve. Felraktam a bringát a kocsira, elmajszoltam még egy - ha nem
is "csúcs", de - célcsokit, aztán indultam haza.
Nagyon hiányoltam, hogy ahol nincsen bringautat jelző tábla, nincsenek felfestve az aszfaltra jelzések. Ez valamiképpen megkönnyítené a tájékozódást. Emlékszem, hogy Pamhagenban (Pomogyban) a Fertő-tó körüli túrán nem láttam sehol jelzőtáblát. És még felbontották a körforgalmat is.
De addig tekeregtem, amíg megláttam az aszfalton a szembe lévő utcában a jelzést.
Jelenleg a lépcsőket nagy ívben elkerülöm, mivel olyanok a lábaim, mintha gipszben lennének. Nyakamban és tricepszemben is sátrat vert az izomláz.
De ennek ellenére is megérte. Nagyon megérte:)
A képeket illetően rendkívül szerény a kínálat, mivel lóhalálban készítettem a képeket, így csak párat sikerült "ellőnöm". A következő helyen
megtaláljátok:
http://picasaweb.google.hu/vezerdirektor/Balatontour2009#
Hatalmas köszönet Németh Zsoltnak és Szilli Ádámnak, akik segítették indulásomat és útbaigazítottak a siófoki rengetegben, és elláttak fontos és
hasznos információval az utat illetően:)
Üdvözlettel: Varga Tamás