Keresés

Azért az ember egy fura állat. Fogja, elviszi valahová a biciklit autóval, megáll valahol, leveszi a biciklit, teker vele , majd autóval hazaszállítja. Főleg hobbikellék, esetleg még sporteszköz lett a bicajból, azok számára, akik a jobbik végén állnak a dolgoknak. Ennek ellenére a bicajszállításnak is vannak fortélyai. És ami még rosszabb: szívni is lehet vele.

 

Kezdjük az elején. Meg kell hoznunk egy döntést: az autó belsejében, vagy kívül akarjuk szállítani a kerékpárokat. Azt hiszem, a Renault Twingo-tulajok most könnyű döntés előtt állnak, de a nagyobb autók esetében számos előnnyel jár, hogy be tudjuk rakni a biciklit.

Forrás: totalcar.hu

 

Bicaj az autóban

Persze ehhez elég nagy járműre van szükség. Hol vannak már a daliás idők, amikor egy Wartburg csomagtartójába simán bepakolt az ember egy 28-as bicajt a Robi kapa mellé! Oké, kilógott, de akkor is. A mai kocsiknál szinte biztos, hogy a csomagtartót bővítenünk kell, azaz előre kell hajtogatni egy-két ülést. De magányos farkasok egy kombi vagy egy középkategóriás ötajtós birtokában simán elszállíthatnak egy-két kerékpár mellett akár egy utast is, kipróbáltuk egy Superb kombin, és jó volt. A kisebb autóknál, amelyeknek így is rövidebb a raktere, megoldás lehet az első kerék kiszerelése.

Az, aki nagyban gondolkodik, vehet hatalmas kocsit. Például a cikk elkészítéséhez segítséget nyújtó Weltauto telephelyén ennek illusztrálására előkerítettek egy VW Caddy Life-ot, amely ugyebár a Caddy furgon nyújtott, személyszállító változata. Ebben egyetlen ülés előrehajtogatásával négy kerékpárt sikerült úgy elhelyeznünk, hogy ehhez mindössze az első kerekeket kellett kiszerelni. Azaz minden ülő utasra jutott egy.

Az utastérben történő szállításnak van pár előnye, például az, hogy nem koszolódik menet közben a bicikli, cserébe viszont összekoszolja a kocsi belsejét. Továbbá van zavaró tényező is: az utasok jelenléte. Ilyenkor nincs más, mint az autón kívülre száműzni a kerékpárt.

Ha az autóra kerékpárokat szeretnénk aggatni, mindenképpen az autó jellegéhez kell választani a megfelelő tartót – mondja Gombos L. Domonkos, aki az egyik ismert csomagtartó-forgalmazó és gyártó cég ügyvezetője. – Figyelembe kell azt venni, hogy a magas autókhoz inkább hátsó kerékpártartót érdemes választani, mert a bicikliket nehéz rájuk felemelni.

A tartókat többféle minőségben vehetjük meg, vannak az olcsó alapmodellek, amelyek minőségtől függőn jól-rosszul teljesítik a feladatukat. A neves cégek lényegesen drágább terméke ezeknél balesetbiztonsági és lopásvédelmi szempontból jobbak, nem csupán anyaghasználatukban, és általában egyszerűbb a szerelésük is. Az autókereskedők által kínált gyári tartókról azért nem árt megjegyeznünk, hogy ezek többnyire a neves csomagtartó-gyártók termékei, az autógyár nevére keresztelve. A különbség az, hogy itt maga az autógyár is teszteli a terméket, sőt, ütközési teszteket is elvégeznek velük – mondta Hermann Ákos, a Porsche Hungaria tartozék-értékesítési munkatársa.

Bicaj a tetőn

Ehhez ugye szükség van egy alaptartóra, melyhez a kerékpárszállító elemeket rögzítjük. Egy egyszerűen hangzik, de akad pár autótípus, amelynél már az alaptartó felszerelése gondokat okoz. Igaz, sok esetben ott a gyári tetőtartó, azonban – főleg kisebb értékű autóknál – nem mindenki szeret ezért mondjuk hatvanezer forintot fizetni. Ilyenkor kerülnek előtérbe az olcsóbb tetőtartók, amelyek 13-20 ezer forint között elérhetőek. Ezek szintén típus-specifikusak, ám ennek ellenére megesik a szupermarket-kategóriában, hogy a teherbírásuk nem elég négy kerékpárhoz, nem bírnak el többet 40-50 kilónál.

Az alaptartók rögzítése többféle lehet. A tetőkorláttal rendelkező kocsikhoz mindig a cső profiljához való keresztrudakat kell megvenni, és kész. Van azonban pár olyan újabb kombi – mondja Gombos úr – például A4, H-Astra kombijain a tetőléc már nem áll külön, ezekhez kizárólag a speciális, kis pöcökkel kapaszkodó gyári kereszttartók a jók. És nagyon nem olcsók, egyelőre.

Sok autón normál rögzítési pontokat alakítanak ki, ott tiszta az ügy: az ember elhúzza a kis fedelet, és felszereli a tartót. Sok modellen nincs ilyen, ott általában gumitalpra támaszkodik a tartó, és az ajtónyílásnál kapaszkodik. A probléma ott kezdődik, ha háromajtós a kocsi, és a hátsó oldalüveg ragasztott: ezeknél sokszor nincs akkora rés, hogy a tartó megkapaszkodhasson. Ilyenek például a Honda Civic (2001-2005), a Toyota Corolla (2002-2006) háromajtósai, de ugyanez igaz a Swift előző generációjánál és a Toyota Yarisnál, a háromajtós kivitelekre.

Ha már fent van az alaptartó, erre ugrik rá a kerékpárszállító szerelvény, ezekből a legolcsóbbak 8000 forinttól indulnak, egy Thule már belekerül 18000-be, de van 35000-ért is. Igaz, ezek jobb szolgáltatásokat is nyújtanak, például zárhatóak, a szerelésükhöz nem kell villáskulcs, és hasonlók. A kerékpár kerekét is rögzíteni kell, az olcsóknál vesződősebb a kis szalag rögzítése, míg a Thule vagy a szintén svéd Atera elegánsan meghúzható, és egy mozdulattal oldható leszorítókat ad a sok pénzért. Nem beszélve a biztonságról, például a Thule büszke arra, hogy kisebb városi ütközéseknél nem repül el a bicaj a tetőről. Persze nagyon sok szempont van, de Gombos úr szerint a legfontosabb kérdés itt az, hogy a kerékpártartó jól fogja meg a vázcsövet. A ma divatos, lapított profilú csöveket a régi tartók sok esetben nem tudják rendesen befogni.

Apropó, hány kerékpárt tudunk felrakni a tetőre? Az autók megengedett tetőterhelése 75-100 kiló, egy átlagbicajnál számolhatunk 15-tel, plusz a tartórendszer: négynél több nem csak a helyhiány miatt nem jön össze. Egészen nagy autóknál persze felférhet öt, de itt arra is kell gondolni, hogy azokat fel is kell rakni, és a tető közepe táján elég nehéz, pláne egy magas autó esetében. Ilyenkor jön a hokedli.

Van persze roppant elegáns módja is a kerékpárok felemelésének: a daru. A speciális kerékpárliftet mindössze egyszer kell a bicaj méreteihez beállítani. Ez pici macerás, de ha egyszer összejött, az autó mellé állva csak be kell akasztani a kormányba és az ülésbe az emelőrudat, és a rugós mechanizmussal légies könnyedséggel emelkedik a tetőre a bicaj. Persze ez is márkás cucc, az ára is ennek megfelelő. Egy dolgot fontos megemlíteni róla: ilyen elegáns kerékpáremelőből csak kettő rögzíthető a tetőtartón.

Bicaj a hátsó ajtón

A ferdehátú autókon érdemes elgondolkodni ezen a megoldáson, feltéve, hogy rögzíthető a tartó a hátsó ajtón. Itt a tartó hevederek kampóinak kell megfelelő helynek lenniük, ami a körben fém ajtók esetében adott. Azonban akad pár típus itt is, ahol vannak problémák. Ilyen, ha a ragasztott hátsó üveg az ajtó széléig tart (Octavia I. II.), de baj az ajtó tetején lévő tető-légterelő is. Olyan típusoknál sem fog működni a hátsó ajtón való szállítás, amelyeknél az ajtó külső panelje valamilyen műanyag toldó elem, mert sokszor ezeknek nincs megfelelő perem a beakasztásra.

A hátul történő szállítás alapvetően jó dolog, hiszen nem növeli meg a kocsi légellenállását, nem kerül magasra a súlypont, és a magas autók esetében lényegesen megkönnyíti a kerákpárok felrakását is. Hátránya, hogy hátul a ferde hát vonzza a koszt amúgy is, ilyenkor ebből a bicajok is kapnak bőven. A hátsó ajtóra pakolt kerékpártartóval valamennyire megmarad az ajtó nyithatósága is, igaz, a gázrugó ereje kevés, hogy meg is tartsák. De legalább az ember ki tudja venni az eü-dobozt, ha épp kérik. A hátsó ajtóra szerelhető tartók ára tizenhat és százezer forint között változhat, a márkás cuccok zárhatósággal és a könnyebb rögzítéssel honorálják a költést.

Bicaj a vonóhorgon

A sok bicikli szállításának a legjobb módja a vonóhorogra helyezhető tartó. Vaslogikával megállapíthatjuk, hogy ennek alapfeltétele a vonóhorog megléte – pusztán ezért vonóhorgot szereltetni erősen megdobja az árakat. Itt is jó széles a skála, 20-120 ezer forint közötti összegbe kerül egy-egy szállító szerkezet.

A vonóhorogra szerelhető szállítók esetében gondot jelenthet terepjárók esetében a kint lévő pótkerék – mondja a témáról Gombos L. Domonkos –, ilyen például a Grand Vitara, a Honda CR-V, Toyota RAV-4. Ezeknél egyszerűen belóg abba a síkba a pótkerék, ahol a kerékpárok lennének. Az ilyen típusokra kifejlesztettünk egy pótkerékre rögzíthető kerékpárszállítót. Ennek rögzítéséhez mindössze szabaddá kell tenni a pótkereket, azaz le kell venni róla a burkolatot.

A vonóhorogra szerelhető tartóknál szintén fontos szempont, hogy a csomagtartó valahogy hozzáférhető maradjon. A képeinken látható Atera tartó esetében egy ívelt sín szolgál a kerékpártartó hátranyitására, amihez mindössze a hátsó lámpahídon kell egy léccel oldani a reteszelést. Persze ez sem a legolcsóbb modell.

Az ilyen tartóknál gondot jelenthet, hogy a rendszámot és a hátsó lámpákat eltakarjuk. A drágább tartók eleve tartalmaznak egy megismételt lámpasort és rendszámtartót, az egyszerűbbekhez külön lehet megvenni, 12 ezer forintért. Fontos, hogy a rendszámot meg is kell világítani, nem elég odabiggyeszteni.

Gombos L. Domonkos itt megemlíti, hogy a német autósnak a kerékpártartóhoz lehet egy külön harmadik rendszáma, itthon viszont nem, sőt, a matricarendszám sem járható út, így az embernek elvileg a hátsó rendszámot kell átszerelnie.

Gombos úr még egy dologra felhívta a figyelmet. Egyes országokban kötelező egy piros-fehér sávos fényvisszaverő tábla is, ez az autócsomagtartókra szakosodott boltokban beszerezhető. Főleg Olaszországban, Németországban fordulhat elő, hogy ezt számon kéri a rendőr.

Hogyan vezessünk

Gombos L. Domonkos szerint a csomagtartókkal kapcsolatos alapigazság egyszerű: olyat kell az autóra szerelni, amit úgymond az autó elfogad. Azaz hiába tetszik bármelyik modell, ha nem áll stabilan, lötyög, mozog, másikat kell felszerelni. A másik vezetéstechnikai tanácsa az, hogy miután elindultunk, érdemes egy-két kilométer után megállni, és ellenőrizni a csavarok meghúzást, és azt, hogy stabilan áll-e a tartó és rajta a kerékpárok. Ezek a szerkezetek ugyanis a terhelést megkapva kicsit deformálódhatnak, a tetőtartók pedig sok esetben gumitalpakon állnak, amely összepréselődik, és ettől meglazulhatnak az eredetileg jól meghúzott rögzítések.

Ami a vezetési részt illeti, alapvetően óvatosabbnak kell lenni. Néhány olcsóbb tetőtartónál adnak meg sebességkorlátozást, ezt érdemes betartani. Ez egyébként nem jellemző, tehát az itthon megengedett maximális 130 km/óra gond nélkül tartható, a gyorshajtás viszont ellenjavallt. A tetőcsomagtartóval a magas súlypont miatt kell vigyázni, ahogy bármilyen más teherrel is, de a hátsó tartók is megváltoztatják a tömegeloszlást, ergo szlalombajnokságra se nevezzünk a bicajokkal megrakodva.

Gombos úr még egy dologra felhívta a figyelmet, bár ez nem szorosan véve vezetéstechnikai kérdés. A tetőre pakolt bringahalommal jobb elkerülni a parkolóházakat. Ugye, hogy evidens? Nos, ehhez tartozik egy sztori is: Gomboséknál az eddig rekordot az a vásárló tartja, aki harminc percen belül jött megvenni a második tetőbokszot, miután távozott tőlük és behajtott egy parkolóházba.